Mindig itt járkál a fejemben, ha valami egetverő ostobaságot olvasok, hogy helyesbíteni kellene. Általában, az utóbbi években már, ez egy mély levegővétellel elmúlik, és képes vagyok továbblépni; persze van, hogy ettől több kell, hogy lerázzam ezt a kínzó, felkavaró késztetést, de van -- igaz, azért egyre ritkábban --. hogy erre napok telte sem elég.

Nyilván könnyebb lerázni magamról ezt, amikor eleve átlátható, hogy a zaklatottság eredete és hatóköre mélyen alulmúlja a legalsó szintjét annak, ami létezésemben engem mozgat, megtart és kitesz. És így, nehezebb ezt magam mögött és meg nem történt balesetnek tudni, ha valami közösség állapítható meg a felzaklató téma, valamint szerzője és jómagam között. Ezúttal ismét ez történt... Dacolva ráfordított idővel tehát előástam hozzáférésemet ehhez a kiváló bloghoz, hogy ismét növeljem a semmiért leütött karakterek számát.

Nem olvasok napilapot, aminek több oka is van, mint az alábbi. Újságolvasásra tehát, szinte kivétel nélkül, csak a világhálón fel-felbukkanó és makacsul köröző hivatkozások és a mögötte rejlő tartalmak (ez itt most eufémizmus: tartalom) bírhatnak rá. A napilapok, akárhogyan is nézzük, csupán az ilyen-olyan manipulálás eszközei, és az sem változtat ezen, hogy azt hisszük, tudunk a sorok közt olvasni... (Manapság, a romlottság akadémiai szintjén, már az is beleértetik az újságírás "tudományába", hogy miként ne maradjon a sorok között se őszinte vagy naiv sugalmazás.)

Ezen előzetes körök után tisztázom valamelyest a mostani, ritka eset engem érintő, zaklató, bosszantó eszméjét. A foltozásra szoruló részt, azzal a kikötéssel, hogy az valószínűleg majd még további foltozásokat igényel. Részemről azonban most az nem számít... A szóban forgó írás, vagy hát írásnak látszó szöveg Pozsonyi Ádámtól származik, és Baloldal és Irodalom címen jelent meg a jobboldalinak legfeljebb csak nyomokban mondható Magyar Hírlapban. Azt gondolom, hogy a szerző ezért pénzt kap, tehát innentől kezdve inkább csak egy munkaként tekintenék az írásra, a szerzőre meg mint névtelen iparosra, akik igyekszik megfelelni annak, aki a pénzével diktál -- nincs ebbe semmi szégyellni való... A szégyellnivaló azzal a kérdéssel kezdődik, hogy mi is az, amit a gyanútlan olvasó agyába csepegtetünk? De ha belevesszük, hogy gyanútlan olvasó (jó közelítéssel) nincs, akkor itt be is fejeződik.

És e reflexión belül is teljesen félreraknám, hogy mennyire botor és esetleges az egész írás, mert ez szokványos mindenfelé. Engem itt egyetlen gondolat érdekel az egészből, amire akár úgy is tekinthetünk mint tézisre, vagy úgy mint evidenciára, axiómára -- döntse el mindenki, hogy melyik megközelítés áll közelebb a gondolatvilágához. Részemről csupán erről lenne szó: "Kérem tisztelettel, baloldali szemléletmóddal nem lehet értéket létrehozni." A gyerekség és a baloldaliság összevetését is kikérem magamnak, de ez önmagában az egyetlen mély levegővel elintézhető gondolatok körébe tartozik.

A dolgok mélységbeli átlátásának hiánya ott kezdődik, amikor nem tesszük becsülettel hozzá, hogy értéket létrehozni továbbá jobboldali szemléletmóddal sem lehet. Mert az értékek öröktől fogva vannak -- ez az axióma! És pont, nincs mit tenni. Az összevetés így állja meg a helyét: Ami jobboldali, az a megnyilvánulás és ezzel a teremtés rendjéhez, a primordialitáshoz ragaszkodik; az újra és újra felfedezi a teljesség minden értékét -- mégha épp átértékelni is készül; az újra és újra megpróbálja szétforgácsolt életét visszavezetni az értékek teljességére, áldoz az értékekre, megismeri, magáévá teszi azokat, figyelmeztet és emlékeztet rájuk. A baloldali ezzel szemben valóban tagad. Ahol megkérdezik tőle, hogy mi is ebben az értékre vonatkozó, ott még hevesebben tagad, végső elkeseredésében (igen: elkeseredésében, hogy körülzárja a tagadása helyén megnyíló sötét űrt) álértékeket hoz létre, áligazságokat, álvallásokat, összességében: áléletet, álvilágot, álvilágrendet. A probléma lényege tehát a baloldali álértékek felismerésében van. A kihívás ezek semlegesítése, destruktív hatásuk minimalizálása.

Ne legyenek kétségeink, a baloldali szerzők minden további nélkül lehetnek briliánsak, igazmondók, csiszoltak, tehetségesek, akármi. Egy valamit nem mutathat fel baloldali irányultságú szerző, és azt mondanám, hogy ez leginkább a zseniálitás. Kitétel: abban a tudatállapotban, amikor egy magát a hétköznapokban baloldalinak tudó szerző (részben)zseniális művet szül, megszűnik baloldalinak lenni. Ez persze a kegyelem műve, ami náluk, a többi valódi érték mellett szintén a kukában van. Sajnos a zsenialitást azonban ugyanúgy elmosta a szétbombázott társadalom (a kezdet kezdetén persze, amíg nem akarta senki megszervezni, nem is társadalom volt) termelékenységbe és fogyasztásba való hite, mint az olvasót, aki a maga zsenialitásával azt megtalálná, viszonyítási pontként felemelné.

A baloldali szerzők iskolázottak, tudatosak és legelébb is: a Szakma Kiváló Iparosai. Az írás, mint szakma: baloldali találmány. (Ezért nincs mit tenni, főhajtás mellett szükséges elismernünk ezen szakma eredeti, principiálisan baloldali voltát.) És itt általános kitételként is megállapítható: bármely dolog (végső soron művészet, tudomány, szentségek), amelyben önmagán túlmutató tendenciák lakozhatnak, szakmává silányítása: baloldali munkálkodás, tagadás és kiüresítés eredménye. Ezért, drága jobboldali barátaim, senki ne akarja termelékenységben a versenyt velük felvenni. Abban a pillanatban vesztes az ügy! És egyáltalán, semmibe se akarja velük felvenni a versenyt, még akkor sem, ha a lap olvasótábora úgy kívánja. Küzdjön, de ne versenyezzen! Ez becsületbeli ügy, az olvasótáborok meg olyanok, mint a szürkületi ködök: Képtelenség megmondani, hogy vannak-e, és hogy ott vannak-e. Jobboldali szerző alkosson életművet, akár példamutató csendbemaradással!

Szerző: eljárfelette  2013.01.01. 11:43 Szólj hozzá!

Címkék: magyar hírlap jobboldal érték értelem baloldaliság

A bejegyzés trackback címe:

https://eljarfelette.blog.hu/api/trackback/id/tr744990087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása