Mindig itt járkál a fejemben, ha valami egetverő ostobaságot olvasok, hogy helyesbíteni kellene. Általában, az utóbbi években már, ez egy mély levegővétellel elmúlik, és képes vagyok továbblépni; persze van, hogy ettől több kell, hogy lerázzam ezt a kínzó, felkavaró késztetést, de van -- igaz, azért egyre ritkábban --. hogy erre napok telte sem elég.

Nyilván könnyebb lerázni magamról ezt, amikor eleve átlátható, hogy a zaklatottság eredete és hatóköre mélyen alulmúlja a legalsó szintjét annak, ami létezésemben engem mozgat, megtart és kitesz. És így, nehezebb ezt magam mögött és meg nem történt balesetnek tudni, ha valami közösség állapítható meg a felzaklató téma, valamint szerzője és jómagam között. Ezúttal ismét ez történt... Dacolva ráfordított idővel tehát előástam hozzáférésemet ehhez a kiváló bloghoz, hogy ismét növeljem a semmiért leütött karakterek számát.

Nem olvasok napilapot, aminek több oka is van, mint az alábbi. Újságolvasásra tehát, szinte kivétel nélkül, csak a világhálón fel-felbukkanó és makacsul köröző hivatkozások és a mögötte rejlő tartalmak (ez itt most eufémizmus: tartalom) bírhatnak rá. A napilapok, akárhogyan is nézzük, csupán az ilyen-olyan manipulálás eszközei, és az sem változtat ezen, hogy azt hisszük, tudunk a sorok közt olvasni... (Manapság, a romlottság akadémiai szintjén, már az is beleértetik az újságírás "tudományába", hogy miként ne maradjon a sorok között se őszinte vagy naiv sugalmazás.)

Ezen előzetes körök után tisztázom valamelyest a mostani, ritka eset engem érintő, zaklató, bosszantó eszméjét. A foltozásra szoruló részt, azzal a kikötéssel, hogy az valószínűleg majd még további foltozásokat igényel. Részemről azonban most az nem számít... A szóban forgó írás, vagy hát írásnak látszó szöveg Pozsonyi Ádámtól származik, és Baloldal és Irodalom címen jelent meg a jobboldalinak legfeljebb csak nyomokban mondható Magyar Hírlapban. Azt gondolom, hogy a szerző ezért pénzt kap, tehát innentől kezdve inkább csak egy munkaként tekintenék az írásra, a szerzőre meg mint névtelen iparosra, akik igyekszik megfelelni annak, aki a pénzével diktál -- nincs ebbe semmi szégyellni való... A szégyellnivaló azzal a kérdéssel kezdődik, hogy mi is az, amit a gyanútlan olvasó agyába csepegtetünk? De ha belevesszük, hogy gyanútlan olvasó (jó közelítéssel) nincs, akkor itt be is fejeződik.

És e reflexión belül is teljesen félreraknám, hogy mennyire botor és esetleges az egész írás, mert ez szokványos mindenfelé. Engem itt egyetlen gondolat érdekel az egészből, amire akár úgy is tekinthetünk mint tézisre, vagy úgy mint evidenciára, axiómára -- döntse el mindenki, hogy melyik megközelítés áll közelebb a gondolatvilágához. Részemről csupán erről lenne szó: "Kérem tisztelettel, baloldali szemléletmóddal nem lehet értéket létrehozni." A gyerekség és a baloldaliság összevetését is kikérem magamnak, de ez önmagában az egyetlen mély levegővel elintézhető gondolatok körébe tartozik.

A dolgok mélységbeli átlátásának hiánya ott kezdődik, amikor nem tesszük becsülettel hozzá, hogy értéket létrehozni továbbá jobboldali szemléletmóddal sem lehet. Mert az értékek öröktől fogva vannak -- ez az axióma! És pont, nincs mit tenni. Az összevetés így állja meg a helyét: Ami jobboldali, az a megnyilvánulás és ezzel a teremtés rendjéhez, a primordialitáshoz ragaszkodik; az újra és újra felfedezi a teljesség minden értékét -- mégha épp átértékelni is készül; az újra és újra megpróbálja szétforgácsolt életét visszavezetni az értékek teljességére, áldoz az értékekre, megismeri, magáévá teszi azokat, figyelmeztet és emlékeztet rájuk. A baloldali ezzel szemben valóban tagad. Ahol megkérdezik tőle, hogy mi is ebben az értékre vonatkozó, ott még hevesebben tagad, végső elkeseredésében (igen: elkeseredésében, hogy körülzárja a tagadása helyén megnyíló sötét űrt) álértékeket hoz létre, áligazságokat, álvallásokat, összességében: áléletet, álvilágot, álvilágrendet. A probléma lényege tehát a baloldali álértékek felismerésében van. A kihívás ezek semlegesítése, destruktív hatásuk minimalizálása.

Ne legyenek kétségeink, a baloldali szerzők minden további nélkül lehetnek briliánsak, igazmondók, csiszoltak, tehetségesek, akármi. Egy valamit nem mutathat fel baloldali irányultságú szerző, és azt mondanám, hogy ez leginkább a zseniálitás. Kitétel: abban a tudatállapotban, amikor egy magát a hétköznapokban baloldalinak tudó szerző (részben)zseniális művet szül, megszűnik baloldalinak lenni. Ez persze a kegyelem műve, ami náluk, a többi valódi érték mellett szintén a kukában van. Sajnos a zsenialitást azonban ugyanúgy elmosta a szétbombázott társadalom (a kezdet kezdetén persze, amíg nem akarta senki megszervezni, nem is társadalom volt) termelékenységbe és fogyasztásba való hite, mint az olvasót, aki a maga zsenialitásával azt megtalálná, viszonyítási pontként felemelné.

A baloldali szerzők iskolázottak, tudatosak és legelébb is: a Szakma Kiváló Iparosai. Az írás, mint szakma: baloldali találmány. (Ezért nincs mit tenni, főhajtás mellett szükséges elismernünk ezen szakma eredeti, principiálisan baloldali voltát.) És itt általános kitételként is megállapítható: bármely dolog (végső soron művészet, tudomány, szentségek), amelyben önmagán túlmutató tendenciák lakozhatnak, szakmává silányítása: baloldali munkálkodás, tagadás és kiüresítés eredménye. Ezért, drága jobboldali barátaim, senki ne akarja termelékenységben a versenyt velük felvenni. Abban a pillanatban vesztes az ügy! És egyáltalán, semmibe se akarja velük felvenni a versenyt, még akkor sem, ha a lap olvasótábora úgy kívánja. Küzdjön, de ne versenyezzen! Ez becsületbeli ügy, az olvasótáborok meg olyanok, mint a szürkületi ködök: Képtelenség megmondani, hogy vannak-e, és hogy ott vannak-e. Jobboldali szerző alkosson életművet, akár példamutató csendbemaradással!

Szükségesnek tartom elöljáróban leszögezni, hogy a következő sorokat ne értelmezze senki úgy, hogy szerintem egy államcsőd valami kívánatos esemény volna. Pusztán azért született ez a bejegyzés, hogy legalább a magam kedvéért végiggondoljam, mi van, ha mégis bekövetkezik, és az miért nem egyenlő a világvégével. És szükségesnek tartom leírni a következő fő alapigazságot: Nem az élet a gazdaság, hanem a gazdaság az élet része!

Több irányból megközelíthető a kérdés, nyilván. Én most a két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó lehetőséget nézem elsősorban. Az egyik, a fentebb említett, amely gyakorlatilag a hír- és véleményforrások zöméből ömlik, és ami éppenséggel az emberek félelemérzetére játszva azt sugallja, hogy az államcsőd az igenis, a világvége. Ezzel szemben a másik valahogy úgy foglalható össze, hogy az államcsőd az egyfajta felszabadulás. Nehezemre esik ezt így leírni anélkül, hogy ne öntsön el egy bizonyos düh, mert sajnos itt is azt látom, hogy két tábor válik el egymástól, ahol az egyikhez az "okosak, értelmesek, nyitottak és megfontoltak" , de mindenképpen a számosak és hangosak tartoznak, míg a másikhoz a "hülyék, tompák, szűklátókörűek és ostobák", akik valószínűleg kevésbé számosak, de biztosan halkabbak...

Én mindkét álláspont igazával egyetértek, azzal a megkötéssel, hogy belátom, igaz voltuk relatív, a maguk keretein túl alig értelmezhetők. Most a két álláspont szemügyre vétele mellett a gerjesztett félelmet szedném darabokra, és pontosan azért, hogy az abszolút felöl közelíthessek a központi motívum felé, amely közel-távol mindent meghatároz, vagy mindenre rányomja bélyegét.

"Ne féljetek..." Milyen nehéz az embernek ezt a tanácsot megfogadni, akkor, amikor a félelem szürke, hideg kígyója észrevétlenül mászik a lelkébe? Mire felfedezi és tenne ellene, már el is fészkelte ott magát. Sokaknak azért könnyű az élet, és azért hihetnek őszintén az "ésszerűségben", mert fel sem fogják, hogy miféle állatsereget hordanak "a keblükön". Ha én az egyes félelmeimet akarom felszámolni, akkor nem fordíthatok hátat és nem ignorálhatom azokat egy határon túl. Hadd mutassam meg, hogy ebben az esetben mi ez a félelem, ami az örökösen hagoztatott (gazdasági) racionalitás láthatatlan mozgatója.

Félelem a komfort, a "béke" a megszokott mindennapi élet rendjének elvesztése miatt. Ezek nagy valószínűséggel, de egyáltalán nem okvetlenül vesznének az államcsőd esetén. Az állam -- akárhogy is nézzük, még a nincstelen állam is -- a pénzforgalom legnagyobb generátora, vagyis ha az állam nem tud fizetni, akkor megáll minden amit a pénzáramlás hajtott, és mindent az hajt -- ez a tétel. De igaz-e? És meg lehet-e tervezni, hogy mégis, mi és hogy álljon le? Hát hogy a fenébe ne lehetne! Épp csak tiszta fej kell hozzá, mert akkor apróságokon fordulhat meg bármi. Tiszta és a félelmeit jól ismerő fej...

 Bátor az, aki tisztában van a veszélyekkel és fél tőlük, de a félelem nem uralkodik el rajta. Félek a mindennapi komfort elvesztésétől, hogy nem lesz fűtés, áram, közlekedés és fizetés, és hogy ezt hogyan magyarázom el a gyerekeimnek. De mivel nem tart rettegésben mindez, képes vagyok végiggondolni azt, hogy a félelem, amit ránk öntenek, közös eredetű, vagyis ha közös az eredetük, akkor közös a semmissé tételük mikéntje is. Ezzel együtt alapvető igazság az is, hogy a tömegbe terelt emberek akkor irányíthatók a legkönnyebben, ha van egy közös érzelmi impulzus, és ez minél erősebb, annál könnyebb az irányítás is. (Az megint más kérdés, hogy ez az irányítás itt eufémizmus, inkább hergelésről van szó, és hatását nézve egy határon túl vezérelhetetlenné és kiszámíthatatlanná teszi a közeget, amelyben hat, életre hívva és erősítve egy felvázolt negatív végkifejletet.) A komfort érzetének elvesztésével való riogatás a haladás hitében felnőtt emberekben, a demokráciában megengedett eszközökkel végezve a legdurvább félelmet képes kelteni. Erre játszani enyhén szólva is gyomorforgató, márpedig mindazon hírcsatornák és véleményformálók, akik akarva-akaratlanul (ahol a vajat köpülik, ott kétségtelenül akarva) ezt a félelmet erősítik, önbeteljesítő jóslatokat ismételgetnek, és lehetőséget sem hagynak arra, hogy a félelmébe hergelt tömeg részei egyes egész emberekként viselkedhessenek.

 Pedig egészen biztos, hogy az államcsőd nem egy fekete kapu, ami alatt átmenetelve elveszik minden -- ez mágia volna, kedves közgazdászok! Egy folyamat részfolyamata az, van időtartama, vannak részei, különböző hatások működnek benne, csak legfeljebb szakirodalma nincs, bár valószínűsítem, hogy hamarosan lesz. Gondolom, hogy a fizetésképtelenséget ki lehet nyilvánítani különbözőképpen, külöböző irányokba más és más módon. Ha a fizetésképtelenség úgy történik, hogy az állam vakon és minden erejével azon van, hogy az utolsó befolyó fillérjét is törlesztésre fordítsa, az nyilván a totális csőd fő jele, ellenben ha az állam felkészül, hogy ekkor és ekkor már ezt és ezt nem fizeti,  amit  így és így közöl, és még ennyi és ilyen tartalékai vannak, amit másra fordít, akkor abban a csődben már ott vannak azok a csatlakozási pontok, amihez kötni lehet a jövő kezdetét. Az, hogy egy ilyen jellegű csőd-esemény mennyire kívánatos, és a jelen kormányzat mennyire készül rá nem ide tartozik... Így -- a félelmet félretéve -- látható, hogy az államcsőd valóban egyfajta világvége, de korántsem tökéletes, és egyáltalán nem tervezhetetlen.

De miért mondható felszabadulásnak egy csőd? Jelenleg háború van, a növekedésért vívott gazdasági háború, minden háborúk legértelmetlenebbje. Megszállók vannak az országban, de nem laktanyákban és az utcákon, hanem a lélekben, ugyanúgy, mint fentebb a félelem kígyóját említettem. Ha azt nehezen utolérhetőnek írtam, akkor ez egyenesen utolérhetetlen, megfoghatatlan -- le is tagadják a félelem szerzői, ami jóindulatúan betudható vakságuknak. A lélek vonása, hogy szereti a bizonyosságokat, a bizonyosságot nyújtó szerepek alapját pedig az a polarizáció adja, hogy mihez ragaszkodik jobban, a szolgai, kiszolgáló természetéhez, vagy a parancsoló természetéhez. Harmadik lehetőség nincs, ami annak tűnne, az sem az. Ennek a polarizációnak egyik szélső esete a tudathasadás, ahogy az a szépirodalomban például a Gyűrűk ura Sméagol -- Gollum párjában látszik gyönyörűen, másik szélső esetei a mazochizmus-szadizmus. Az ember szerepjátszás közben képes akár a végtelenségig megadni és kiszolgáltatni magát a bizonyosság-(ál)tudata kedvéért.

És újra: Nem az élet a gazdaság, hanem a gazdaság az élet része! Ha ez a szerepjátszás bizonyos gazdasági eredetű megfontolásokhoz tapad (komfortérzet),  sutba dobva az élet tágabb megfontolásait, akkor az az ember egészséges természetét deformálja. Akár úgy is, ahogy az mára a modernség alapvető kritériumává vált: Az vagy, amit birtokolsz! Itt akár a szolgai, akár a parancsolói meghatározottságú személyeket nézzük, közös lesz bennük eme tétel mindenek fölé emelése, lehetővé téve ezzel egyrészt, hogy természetellenes önsanyargatással biztosítsák be a birtoktárgyaik meglétét, másrészt hogy ettől a természetellenességtől gond nélkül eltekintsenek.

Egy csőd esetén ez alól a torzító hatás alól szabadulhatna fel bárki, aki az arctalan tömegből képes kilépni, persze nem a szavak szintjén, ők lehetnének egy jövendő társadalom alappillérei, az őrzők. Azok akik nagyon is jól tudják már, hogy "az élet él és élni akar".

(Röpbejegyzés - kommentelések helyett-) Blogokat olvastam így reggel, és egy megszokott, de felette undok téma került elő újra, most konkrétan a népszámlálás kapcsán...

Mer' vannak a hívők, akikről mindenki tudja, hogy ostobák, és minek foglalkozni velük, elég ha csak bemondunk nekik egy két tündi-bündi okosságot; és vannak az okos, mi több, felvilágosult ateisták, akik folytatják Lenin és Mao elvtársak nagy menetelését, csak kicsiben, ezért rájuk mindig számíthat a butus hívő, ha agyilag, lelkileg elakad valahol a saját hite egyháza diktálta morál értelmezésében.

Az ateisták mondjuk félkegyelműek értelmi fogyatékosok, de ez más kérdés, viszont ezen túl is többnyire élénken reagálok (a különböző agyi és indulati működéseimben hullám keletkezik) arra, amikor megmondják, hogy mi és hogyan értelmezendő a vallás tekintetében.

Kedves ateisták és a materialisták minden fajtája: A misztérium lényege folytán, amíg nem osztoztok benne, kurvára fogalmatok sem lehet, hogy mi és hogyan működik benne. Ti egy leső lyukon át kémleltek be egy másik világba, ezért kicsit sem illendő belemagyarázni. Ha összeszednétek maradék értelmeteket, akkor maradhatnátok bizonyos szempontból akár tiszteletreméltók is. [Talán folyt. köv.]

A következő bejegyzés az Élőlánc Magyarországért felhívása.

Azért teszem ezt közzé itt is, mert szükségesnek tartom, hogy a magyarországi demokráciában minél több szereplő jusson szóhoz, megakadályozva egy hosszútávú kétpólusú (két arcú, de egy pólusú) berendezkedést. És teszem azért is, mert összességében egyetértek vele.

Kié legyen a föld?

az Élőlánc Magyarországért felhívása

Ez a látszólag csak egyetlen társadalmi csoportot érintő kérdés valójában mindannyiunk - városiak, vidékiek - életére hat, és alapvetően határozza meg országunk jövőjét.

Talán kevesen tudják, hogy hat évvel a gazdatüntetés után ismét történelmi napokat élünk. Az elkövetkező időszakban dönt a Kormány azoknak az állami tulajdonú földeknek az ügyéről, ahol a lejárt bérleti szerződések miatt pályázatot írnak ki a bérleti jogra. A pályázati kiírás, az abban diktált feltételek, és a bírálatnál alkalmazott pontozási rendszer dönti el, hogy ki lesz a bérlő az elkövetkező 20 évben. Így lényegében végérvényesen eldől, hogy a helyi gazdák, vagy hazai és külföldi nagytőkések kezébe kerül-e a hozzávetőlegesen 65 ezer hektárnyi magyar állami föld.

Most lehetősége van a Kormánynak arra, hogy a kétharmados felhatalmazás birtokában szabadon, kényszerű kompromisszumoktól mentesen döntsön, összhangban azokkal a sokunk által támogatott elvekkel, melyeket talán éppen a hat évvel ezelőtti gazdatüntetésen fogalmaztak meg először - akkor még ellenzékben - a jelenlegi parlamenti többség képviselői. Így végre az is egyértelművé válhat, hogy a hazug kormányok ideje lejárt.

Az Élőlánc Magyarországért felhívást adott közre (www.elolanc.hu/index.php/videkert/141/10419-kie-legyen-a-fold), melyben sürgeti a döntő jelentőségű földbérleti pályázati kiírás és pontozási rendszer összhangját a sokszor megfogalmazott vidékfejlesztési elvekkel:

"Csak egy összetettebb, sok kis- és közepes méretű birtokra épülő, változatos termékszerkezetű mezőgazdaság tud nagyszámú, megélhetést biztosító munkahelyet teremteni, és ezáltal kellő távlatot nyújtani a gazdatársadalom, és utánpótlást a fiatal gazdák számára." (A Nemzeti Együttműködés Programja 2011, 26. o.)

A téma jelentőségére tekintettel új honlap is indul a www.kielegyenafold.hu címen, melyet ezúton ajánlunk figyelmébe.

Segítségét kérjük abban, hogy minél több emberhez eljusson hírlevelünk.

Üdvözlettel:
Élőlánc Magyarországért

 ###############################################

RÉSZLETEK

Az állami földek bérleti jogának odaítélésével egyúttal - automatikusan - a földhöz kötődő támogatásokról (területalapú támogatás, AKG, fejlesztési források) is döntenek, mert ezeket a támogatásokat csak az igényelheti, aki rendelkezik a földdel. Elfogadhatatlan az eddigi gyakorlat, mely szerint a földből származó jövedelmekkel együtt a földhöz kapcsolódó támogatásokat is tőkeerős nagyvállalatok kapják, miközben a helyi családok, helyi közösségek fennmaradása egyre bizonytalanabbá válik. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az európai adófizetők pénzéből a kontinens leggazdagabb állampolgárait támogatjuk! Az Európai Unió alapelvei szerint a vidékfejlesztésre szánt összegek a vidéken élő családok boldogulását, helyben való megmaradását kell, hogy segítsék.

A magyar vidék, Magyarország utolsó esélye, hogy elinduljon a környezetileg és társadalmilag is fenntartható fejlődés útján, melynek egyik fontos alapja, hogy a helyi erőforrások a helyi családok, a helyi közösségek boldogulását szolgálják.

Az Élőlánc Magyarországért ezért is támogatja azoknak a gazdáknak a kéréseit, akik - a Nemzeti Együttműködés Programjának vidékfejlesztési fejezetében ígértekkel összhangban - a helyi kis és közepes családi gazdaságok fejlesztésének előtérbe helyezését szeretnék elérni:

1. Tegyék lehetővé a területi igény szerinti bérletet, lehetőséget adva az egy helyrajzi szám alatt lévő terület megosztására! Például: egy 200 hektáros táblát bérelhessen akár három személy is.
2. A pályázatokat helyrajzi számonként írják ki!
3. A regisztrációs díj mértéke pályázatonként a kormányrendelet 9. paragrafusa szerint előírt minimumösszeg (2000 Ft) legyen, a pályázati biztosíték pedig pályázatonként az egyéves bérleti díj maximum 10 %-a!
4. A pályázati rendszert tegyék egyszerűbbé, hogy a gazdálkodók saját maguk, költséges, profi pályázatírók nélkül is elkészíthessék beadványukat!
5. A pályázatok kiírásánál és elbírálásánál megkerülhetetlen szempont legyen az érdekképviseleti (MAGOSZ) ajánlás!
6. Zárják ki annak lehetőségét, hogy egyetlen családon belül több családi gazdaság indulhasson a pályázaton! Csak azt tekintsék családi gazdaságnak, ahol a pályázó a közeli hozzátartozóival együtt (házastárs, élettárs, kiskorú gyermek, unoka, valamint nagykorú gyermek, szülő, nagyszülő, testvér; gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell) maximum 300 hektár nagyságú területen gazdálkodik! A szabálysértőket sújtsa komoly szankció (pl. támogatás megvonása vagy jövőbeli pályázatokból való kizárás)!
7. A pontozási rendszer ne részesítse előnyben a nagyméretű állattartó telepeket, amelyek döntő többségükben nem a helyi családok kezében vannak!
8. Az árbevétel nagysága ne jelentsen előnyt - hiszen így megintcsak a legnagyobbakhoz jut a föld!
9. Amennyiben az alkalmazottak számát figyelembe veszik, az 1 hektárra vetítve kerüljön elbírálásra! Családi gazdaság esetében a gazdaság jövedelméből megélők számát vegyék figyelembe!

INDOKLÁS

A föld jövedelemtermelő természeti erőforrás.

Ha egy települési közösség nem rendelkezik (a helyi gazdákon keresztül) jövedelemtermelő erőforrásai felett, akkor ne csodálkozzunk, hogy vidéken egyre nagyobb a munkanélküliség, az elvándorlás, egyre többen állnak sorba segélyért.

A magyar társadalom érdekeit hosszú távon a legjobban szolgáló földhasználati rendszert a jövedelem útjának elemzésével lehet kialakítani.

A vidéki közösségek fennmaradásához, fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy a földből származó jövedelem helyben maradjon.

Az egy településhez tartozó termőföldek használatát ebből a szempontból kell elemezni. Fontos figyelembe venni, hogy az Európai Unióban a föld használójának nemcsak a földön megtermelt terményekből van jövedelme, hanem a földhöz kapcsolódó EU-s támogatások is a föld használójához folynak be. Márpedig ezeket a forrásokat az EU a vidéken élők boldogulásához való hozzájárulásként adja -- az pedig a nemzeti kormányok felelőssége, hogy azokat erre - és ne az ellenkezőjére - fordítsák.

Így tehát az optimális eset az, ha a településhez tartozó termőföldek helyi családok kezében vannak, mert így a jövedelem helyben marad, helyben adózik, helyben képez vásárlóerőt.

Ha a megtermett alapanyagot is helyben dolgozzák fel, akkor a hozzáadott érték is itt keletkezik - munkahelyeket, megélhetést, kultúrát, közösséget teremt.

Ha ugyanezek a földek a helyiek számára ismeretlen tőkés társaságok, új nagybirtokosok, spekulánsok vagy külföldiek kezében vannak, a helyi társadalom eszköztelenné, gyökértelenné válik. A nagybirtokról ismeretlen helyre vándorol a jövedelem, nem helyben adózik. Az ilyen települések egyre nagyobb gondokkal küzdenek, mert egyre inkább állami segítségnyújtásra (ÖNHIKI) szorulnak.

A települést és lakóit így közpénzekből kell támogatni - ez pedig egyre nehezebben tartható fenn.

Felelős döntéshozóinknak -- akiket a közérdek maradéktalan képviseletével bíztunk meg - ezekkel a kérdésekkel kell szembenézni, amikor döntéseiket meghozzák.

Kapcsolat:
Ács Sándorné agrármérnök
tel.: 30 385 0379, e-mail: acsne.eva@gmail.com

***

Ha egyetért céljainkkal, kérjük, támogassa munkánkat. Örömmel fogadunk természetbeni és pénzügyi támogatásokat is. Jelentkezését várjuk itt,
pénzbeli hozzájárulását pedig a 10405004-49565354-56551009 számlaszámra.

***

Ha hírlevelünket mások - barátok, ismerősök, kollégák stb. - figyelmébe szeretné ajánlani, vagy egy másik címen szeretne hozzájutni, segít a honlapunkon, a www.elolanc.hu oldalon található hírlevél-szolgáltatás, de az iroda@elolanc.hu címen is állunk rendelkezésére.

***

Ha hírlevelünket a jövőben mégsem, vagy nem ezen az e-mail-címen szeretné kapni, kérjük, kövesse a http://elolanc.hu/index.php?option=com_communicator&task=unsubscribe&Itemid=1 linket, vagy jelezze ezt az iroda@elolanc.hu címen.

***

Véleményét, kérdéseit szívesen fogadjuk. Örömmel vesszük, ha Ön vagy szervezete munkánkhoz szeretne kapcsolódni, azt segíteni. Elérhetőségeink:

www.elolanc.hu

o

iroda@elolanc.hu

postacím: 2422 Mezőfalva, Petőfi Sándor u. 4.

"A magyar genetikusan alattvaló."

Kertész Ákos

Kertész Ákos író. Sokat írt, sokan elismerik - de ez emberileg senkit nem hatalmaz fel arra, hogy botrányt okozzon. Írónak lenni felelősség, ilyen minőségben akár kabarét írni, akár marketing üzenetet megfogalmazni, embert próbáló feladat. Az írás nem egy betegség tünete, amely betegség akkor múlik el, ha folyamatosan és sokat ír a páciens. Persze van ilyen jellegű írás is, de az nem publikálandó, mégha történetes József Attilától származik is. Kertész Ákos nyílt levele nem terapeutikus céllal, hanem csak egy közvélemény szintjén relevánsnak vélt magánvélemény kinyilvánítása okán született. Elvileg...

Nyilvánvaló, hogy tisztességes ember ilyen kijelentést nem tesz, és még akkor sem, ha egyébként azt hiszi, hogy meg tudja magyarázni. Mert megmagyarázni ezt a kijelentést igazából lehetetlen, ebbe sokaknak beletört a bicskája - őszintén reméljük, hogy ő is így jár! Az üzenet félreérthetetlen lényege ugyanis ez: A magyar [szellem] genetikusan alattvaló [a felette való más szellemeknek]. Ez hatalmas zagyvaság, aminek az elkövetéséhez minimum szimplán baloldalinak kell lenni, mélyben lappangó ateizmussal. Az itt megjelenő eszme a szociáldarwinizmusként elhíresült ideológia markáns megnyilvánulása, aminek azért elég nagy kritikája van.

A magunk részéről elsősorban a következőt emelnénk ki: Materialista, szcientifikus nézetből, ami a modern éra mára egyedül érvényes nézete lett, elfogadott, hogy az élet rendjének alapvető menetét az anyagi fejlődés szabja meg, ideértve a szellem (legyen értelmezve bármennyire tévesen is) és szellemi minden megnyilvánulását. Érdekes módon ez a XIX. századi, progresszív gondolat a náciknál - tisztán, logikus továbbvitele révén és így a dolog tudományosságát nem csorbítva - kvázi alapvetéssé vált. Megint más kérdés, hogy az immorális tudományos következtetésekkel mi a helyes eljárás.

Ezzel szemben a világ dolgainak valóságos, felforgatottságtól mentes nézetei viszont megegyeznek abban, hogy a szellem tárgykörébe tartozó, a szellemiekben ható dolgok határozzák meg (monisztikus nézőpontok, advaita stb.) az anyag mozgásait, legalábbis fő mozzanataiban. Továbbá, ha a felforgatottságtól már nem mentes, mindenfajta egyéb dualisztikus nézőpontból nézzük ugyanezt, akkor is azt látjuk, hogy a szellemi sokkal inkább hatással van az anyagira, mint az fordítva bármikor elképzelhető volna.

A legkevesebb következtetés, ami ebből adódik amellett, hogy Kertész Ákos kriptonáci, az az, hogy ezzel a zavarodott mondattal megfelelő alapot ad (például) az irodalom mint szellemi tevékenység leminősítéséhez. Újra megnyitja a lehetőséget a szellemi rangsorok fizikai rangsorokhoz való egyoldalú fésüléséhez, ami a szellem emberétől az elképzelhető legnagyobb árulás. Emlékezhetünk még arra az edzőre, akinek azért kellett felállni a kispadról, mert valami olyasmit mondott, hogy a nyomorékok karmikus terheltséggel születő emberek - az ennek a szösszenetnek a tükörképe, illetve a nem a feje tetején álló változata, mégis, a civilizált moralitás alapján tűrhetetlen kijelentés.

Igen, ez a morál! Ha valami a közösség finnyássága miatt nem fér bele, akkor mindegy, hogy az máskülönben bizonyos elfogadott tételek logikus következtetése és alkalmazása, az elfogadott tételek előzetes megalapozottságának eredetétől függetlenül. A "mi kutyánk kölyke" morálja mentén operáló kollektívák (jelen esetben az ún. baloldali, meghatározó értelmiség - mint annyiszor máskor már), most is bizonyítanak, és bizonyítani is fognak. Effelől nincsenek kétségeink!

Akiben nincs elfogultság, annak a fentieket így be kell látni, aki meg elfogult, az úgy kezdje a védőbeszédét. Kertész Ákosnak az Amerikai Népszava online kiadásában olvasható véleménye egyébként rendes ember számára lényeggel nem bíró propaganda.